A reneszánsz kertkultúra meghonosodása és virágzása I. Mátyás király (1458-1490) nevéhez kötődik.

Már az Anjou-ház idejében kialakultak azok a humanista kapcsolatok Magyarország és Itália között, amelyek lehetővé tették a reneszánsz kert megjelenését hazánkban. Mátyás király – hatalma megszilárdítása után – óriási építkezésekbe kezdett, hiszen humanista udvara fényt és pompát kívánt. Olasz hatásra átalakíttatta, és reneszánsz elemekkel díszíttette a már Zsigmond korában is csodálatra méltó budai és visegrádi kerteket, és újakat építtetett Nyéken, Tatán. Ezeket a királyi kerteket Galeotto Marzio, Bonfini és Oláh Miklós leírásaiból, elbeszéléseiből jól ismerjük.

Sajnos azonban épségben, eredeti pompájában a korszak egyetlen kertje sem maradt fenn. A korabeli ábrázolások tanúsága szerint kertművészetünk ebben az időszakban lépést tartott az európai kertkultúrával, sőt esetenként annak színvonalát meg is haladta (pl. Buda kertjei). A várfalakon belül tornyok, kerti pavilonok épültek, s megtalálhatók voltak egyéb reneszánsz kerti elemek is: virágos, pázsitos mezők, gyümölcsösök, díszkutak, madárház, útvesztő, lovagi tornapálya. További jeles reneszánsz kertekről tudunk még Esztergomban, ahol Vitéz János érsek alapított kertet; de ilyenek a királyné részére létesített kertek Pozsonyban és a mai Csepel-szigeten.

A török háborúk idején a Mátyás-kori virágzó kertkultúra számos emléke elpusztult. Az ország három részre szakadásának megfelelően a Nyugat-Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben több kulturális központ alakult ki, s ez egyben sajátos kertkultúrát is jelentett. Nyugat-Magyarországon a XVI. században a védelmi célú építkezések voltak jellemzőek, melyek elsősorban a Nádasdy és a Batthyány családok nevéhez kötődnek, és olasz építőmesterek tevékenységéről tanúskodnak.

Míg a XV. században csak a főúri, főpapi építkezésekben mutatható ki az itáliai stílus hatása, később, a XVI. és a XVII. században a reneszánsz szellem a középnemesi építkezésekre is hatott. Ebben a korszakban a Felvidéken és Erdélyben főleg udvarházak, kastélyok épültek, a főpapi építkezések pedig a reformáció terjedése miatt elsősorban Pozsony környékére koncentrálódtak.

A késő reneszánsz legkiválóbb emléke a pozsonyi Prímáskert, amelynek elméleti és gyakorlati jelentősége évszázadokra meghatározta kertművészetünket. Ábrázolások maradtak ránk Kismarton, Galánta, Lakompak, Vöröskő és Sárvár kertjeiről, emellett nevezetes még a korszakból a pozsonyi Nádorkert, és Bethlen Gábor függőkertje Gyulafehérváron. A török hódoltságnak azonban volt pozitív szerepe is a magyar kertészet történetében: bizonyos virágmagok, hagymás növények, gumók, amelyek addig ismeretlenek voltak, közvetlenül a törököktől kerültek hozzánk, főleg az erdélyi kertekbe. Emellett sok olyan gyümölcsfajta jutott közvetítésükkel az országba, amelyeket ma mint ősi magyar fajtákat tartanak számon.

Forrás: hu-hu.facebook.com/kertoroksegunk